Még október 23-án mentünk el kirándulni egyet Visegrádra. Én és a húgom egyáltalán nem vagyunk túrázós alkatok, sőt! Sajnos nagyon lusták vagyunk, így kicsit most is húztuk a szánkat. Pedig Matyi nagyon lelkes volt, és irányított minket egyre feljebb és feljebb, a kutya is boldogan szaladgált, csak mi szuszogtunk egyre elkeseredettebben kullogva.

Aztán persze amikor visszafordultunk elismertük, hogy gyönyörű az erdő, simogató az időjárás és kellemes erdei illatok szállnak a levegőben. Összességében nagyon örültem a kirándulásnak, és tudom, hogy Gyömbér is nagyon élvezte. Eleinte el sem mertük engedni, aztán amikor kiértünk egy nagy tisztásra azért jól megfuttattuk, vittük ugyanis a frizbijét is, amit ha meglát, azonnal megőrül!

Hazafelé még bőven belefért egy megálló egy lángosért, így aztán mindenki elégedetten mehetett haza egy csodás őszi napról. Én egyébként a legkevésbé az őszt szeretem, és talán életemben először érzem azt, hogy ennek az évszaknak is megvannak a szépségei. Ezt is a kutyának köszönhetem.