A nagy szeparációs stresszünk közepette el is feledkeztem megemlékezni arról, hogy Gyömbér karácsonykor betöltötte az 1 évet! Gyönyörű kutyus lett belőle! Fixen, hónapok óta 20-21 kg között mozog a súlya, én már nem látom rajta azt sem, hogy magasságban nőne, így szerintem elértük a teljes kifejlettséget – fizikailag. Mentálisan még kamaszkorban vagyunk!

Karácsonykor egyébként lent voltunk a szüleinknél Miskolcon, ráadásul Gyömbért a húgom már hamarabb levitte, így összesen 10 napig kertes házas kutyaként élte életét Sunnyval, a labradorral. Nyáron is volt kb. 2 hetet a szüleimnél, most is közel annyit: ennyi pihenés és teljes privát tér talán jár nekünk, gazdiknak egy év alatt!

Aztán természetesen kirándultunk is a két kutyával. A cél Lillafüred volt, a vízesés és a Hámori tó, onnan indult volna a túra, de Sunny nem érezte jól magát az autóban, így már Miskolc határánál, a vadasparki letérőnél meg kellett állnunk. Onnan a hegyen keresztül azt gondoltuk, hogy egy kellemes kis sétával elérjük Lillafüredet. De ezt csak gondoltuk! Az igazság az, hogy kb. 3 órája lehettünk úton – amikor már nem jártunk messze egyébként a céltól -, de inkább visszafordultunk, mert féltünk, hogy ránk sötétedik. Visszafelé már az autóút mentén haladtunk, és meglepő volt, hogy úgy milyen hamar visszaértünk Miskolcra, csak a hegyen keresztül vezető túraútvonal volt eszméletlen hosszú, hegygerincre fel és onnan levezető kaptató. A vízesés tavaszra marad!

Mondanom sem kell, a két kutya rettentően élvezte a kirándulást, főleg Sunny, ő majd megőrült, annyira szaglászott és rohangált folyamatosan. Persze az időjárás nem volt a legideálisabb, hatalmas köd volt, minden nyirkos, vizes, helyenként bokáig gázoltunk a sárban, de ezután a nagy túra után megérdemelten ehettük anyukám karácsonyi töltött káposztáját.