Hihetetlen, milyen meleg időjárással kezdődött a 2018. Őszintén szólva, ha valaki megkérdezi, melyik hónapot szeretem a legkevésbé, kapásból rávágom, hogy a januárt. Azért, mert szerintem a legsötétebb, leghidegebb hónap, ami mindig olyan lassan és nehezen akar elmúlni. (Decemberben ugye az ünnepek valamennyire feledtetik a telet, a sötétséget, a február meg egy rövid hónap, amikor már gyakran van szép idő, egyedül a január barátságtalan.)

Most viszont egy szavam sem lehet a januárra. 9-10 fok? Tökéletes kiránduló idő, így Gyömbérrel elindultunk Normafára, ahol természetesen borzasztóan sokan voltak, így a tömegtől kicsit arrébb indultunk túrázni. Nagyon szép helyeken jártunk, útközben egy kilátópontot is érintettünk, valamint a piktortégla üregeket is felfedezhettük (A sárgával jelölt körút mentén találhatóak).

Gyömbér is nagyon élvezte, sokat szaglászott, a túra második felében pedig már a labdája is előkerült. Bebizonyosodni látszik előttünk minden ilyen séta alkalmával, hogy juhászvér csörgedezhet az ereiben: sosem megy tőlünk messzire, mindig a fél szemét rajtunk tartja: mintha ellenőrizné folyamatosan, hogy megvagyunk-e. Amikor az egyik elágazásnál a férjem balra, én jobbra indultam, a kutya ott állt kétségbeesve az elágazásnál, hogy most melyik irányba fusson, hol engem, hol a férjemet nézte, majd egyikünktől a másikunkig futott kétségbeesve, hogy miért váltunk szét.

Délután teljesen kimerülve értünk haza, és nyugodt szívvel tervezhettük az esti programot.