Bennünk fel sem merült, hogy ne akarnánk ivartalaníttatni Gyömbért. Hiszünk benne, hogy ettől nem csak az egészsége lesz nagyobb biztonságban, hanem a viselkedése is pozitív irányba változik majd. Ráadásul rejtett heréi vannak, egyik sem akart leszállni, így a rák kialakulásának is nagyobb a kockázata, ha nem veszik ki azokat. Egyedül az jelentett nehézséget, hogy így hasi műtétre került sor, ami macerásabb, mint egy egyszerű kan kutya ivartalanítás.

Ennek megfelelően izgultunk. Reggel ott kellett hagynunk Gyömbért a rendelőben, és délután mehettünk érte. Amikor odaértem akkora tömeg volt a váróban, amilyet még nem láttam. Így megkérdeztem a doktornőket, visszajöjjek-e később, maradhat-e még Gyömbér. Mondták, hogy hazamehetek még, majd 1 óra múlva menjek vissza, de már ekkor megnyugtattak, hogy minden rendben volt.

Amikor megláttam Gyömbért, ébren volt, bent a kennelben, de nem kapta fel a fejét az érkezésemre, csak nézett maga elé. Gyorsan megbeszéltünk mindent az orvosokkal (állítólag nagyon elbújtak a golyócskák), rendben ment a műtét, 10 nap múlva mehetünk varratszedésre), és indultunk haza. Elég korrekt áron leszedték a fogkövét is, kaptunk bérbe egy puha nyakgallért, és 2 napra elegendő fájdalomcsillapítót.

Nagyon lassan jutottunk haza, az első 10 lépés után Gyömbér leült, és nem akart továbbjönni. De aztán lassan rávettem, és sikerült pisilnie, kakilnia is, majd kicsit részeges stílusban – jobbra-balra dülöngélve – hazajutottunk.

December 30-án volt a műtét, így hosszú napokig otthon tudtunk vele lenni az ünnepek miatt, és mert két nap szabadságot is kivettem még január elején. Két dolog biztos: Gyömbért még sosem láttam, hogy hosszú nagy pisiket eresztett volna: most mindig megvan a séta első nagy pisije, nincsenek apró jelölgetések. Hurrá! :) A másik, hogy az ágyikójában alszik. Máskor bárhol jó volt neki, hideg kő, parketta, most csak az új kényelmes ágyát használta. És mivel ellenőriztük, hogy nem bántja-e a sebét, mindig odavittük az ágyat, ahol mi voltunk, mert akkor garantált volt, hogy ő is ott volt, és alukált, szemmel tudtuk tartani.

Szóval a műtét utáni néhány nap jól telt, Gyömbér pihent, nem volt semmi gond. De aztán mégis elkezdtünk aggódni.

Furcsa volt, mert véreset pisilt: egészen pontosan a pisi után, attól külön, néhány csepp vér is jött a fütyijéből. Aztán megjelent rajta egy iszonyatos nagy duzzanat, a varrás mentén. Mintha egy kemény teniszlabdát toltak volna a bőre alá.

Nyilván megijedtünk, és vittük azonnal a dokikhoz vissza. Ott vettek a duzzanatból vért, és meg is ultrahangozták, de nem találtak semmit, így csak azt valószínűsítették, hogy egy kis vérömleny van benne, és majd felszívódik. Kaptunk rá krémet, amivel kenegetnünk kell.

Igazából egy rossz szavam nem lehet a doktornőkre, mert végig kedvesek voltak, a többszöri visszatérésünkkor sem kértek semmi pénzt tőlünk, ugyanakkor kicsit szomorú is voltam: ez a puha nyakgallér nem ért sokat. Simán hátra tudta benne hajtani a fejét, és elérte a sebét a kutya. Amíg szabin voltunk, ez nem volt gond, tudtunk rá figyelni, éjszakára bepólyáltuk. De varratszedés után már a gallért is vissza kellett adnunk, figyelni sem tudtunk rá 24 órán keresztül, és bizony sokat nyalogatta ott magát. Csúnyább a sebe a műtét eltelte után 2 héttel, mint közvetlenül utána volt. Nagyon piros az egész, így mégis kicsit csalódottak vagyunk a műtéttel kapcsolatban. Valamilyen krém még kellene rá, nem tudom. A véres pisi legalább megszűnt.

Szerencsére az életkedve visszatért, kb. 10 napig tudomást sem vett a világról, de utána újra a régi eleven, ugri-bugri kutya volt. Továbbra sem jelölget olyan őrülten, mint régen, ami szintén lehet, hogy a műtétnek köszönhető. A domináns viselkedése még nem szűnt meg: rá akar ugrálni más kutyákra, van, akire morog, de tudom, hogy várnunk kell pár hónapot, hogy a tesztoszteron kiürüljön a szervezetéből.