Október 25-én letelt a 8 hetes tanfolyamunk és vizsgáznunk kellett Gyömbérrel. Mondanom sem kell, hogy teljesen lámpalázban égtünk (főleg én), mivel a vizsgán mindent jutalomfalat nélkül kellett teljesíteni, mi pedig úgy voltunk vele, hogy Gyömbér mindent gyönyörűen megcsinál virsliért cserébe, na de hogy ne kapjon semmit!
Lábhoz kellett ülnie, közömbösnek maradnia, amíg a bírónál vizsgára jelentkeztünk, utána láb mellett menetelnie, ülnie, maradnia, megint mennie, feküdnie, maradnia, majd a végén egy újabb helyben maradás után odafutnia elém és leülni a lábam elé. Ezután volt még egy hosszú helyben maradás, amikor kb. 1 percig kellett ülve maradnia, abból nem mozdulhatott ki.
Mindent megcsinált! A bíróra sem ugrott rá, pedig ettől nagyon tartottam! Gyakoroltuk is a parkban, hogy bemutatkoztam mindenkinek, kezet fogtunk, és ő addig ülve kellett, hogy maradjon! De sosem sikerült neki elsőre! Most a vizsgán meg! El sem hittem! :)
Egyébként nem emlékszem már pontosan, talán 12-en kezdtük a tanfolyamot? 2-3 kutyus még tanfolyam közben kimaradt, nem jöttek többet, most a vizsgára ketten nem jelentkeztek (még pótórát fognak venni), valamint kettő kutyusnak a vizsga nem sikerült (de ők is jönnek újra próbálkozni).
Nem mi voltunk a legügyesebbek, de azért haragszom magamra egy kicsit: olyanokért vontak le pontokat, amikről én tehettem, és nem a kutyám. Például mert a menetelésnél túl szorosan tartottam a pórázt! Vagy 1 pontot azért, mert kétszer adtam ki valamelyik helyben maradásnál a Marad parancsot. (Nem tudtam – legalábbis sosem mondták - hogy csak egyszer mondhatom ki, Gyömbér megcsinálta volna egy szóra is) A póráz meg: mivel otthon póráz nélkül menetelünk, Gyömbér anélkül is menetelt volna mellettem, nekem pedig fel sem tűnt izgalmamban, hogy szoros a póráz! Szóval miattam vontak le tőlünk 11 pontot, így lettünk 89 pontosak a 100-ból.
De mindegy, hiszen a kutya volt a lényeg, és ő ilyen hosszan, kb. 6-8 percen át virsli nélkül csinálta végig a feladatokat! Annyira büszke voltam rá!
És igen, Gyömbér nagyon okos, talán pici előnnyel is indult, hiszen otthon már a tanfolyam előtt is megtanítottuk ülni és feküdni. Ugyanakkor kemény 2 hónap volt ez nekünk: ott voltunk minden órán, ezért nem mentünk hétvégén sehova, ha elmaradt egy óra pótoltunk, ha ömlött az eső, akkor is ott álltunk vele szakadó esőben, a hidegben, hogy aztán ne ő, hanem mi fázzunk meg, és fürdettük minden egyes sáros nap után órákon át, és kétnaponta gyakoroltuk vele a feladatokat, és ami a legfontosabb: az 5 szabályt nagyon tudatosan tartottuk vele. Szóval csak azt akarom mondani, hogy úgy éreztem, mintha lett volna, aki odaszólt volna nekünk egyszer-kétszer (megjött az eminens tanuló), holott lehet, hogy csak annyi kellett volna, hogy ő is otthon nagyon keményen fogja a kutyáját, gyakoroljon többet. És tudom: attól még, mert sikerült a vizsga, nekünk rengeteg más gondunk van, ami meg más kutyának nincs: ugatunk az utcán, sírunk, ha otthon maradunk egyedül, kamaszodunk, stb. Szóval én nem is hasonlítanám semelyik kutyát Gyömbérhez, és Gyömbért sem más kutyához, mert mindegyikük más és más. Mindegyikük másban jó. Mindegyiket másképp kell fogni, mindegyiknek megvannak a saját őrültségei. Gyömbér ügyes volt a vizsgán, de még rengeteg dolgunk van vele! Mi kisbabázni szeretnénk egy lakásban vele! És szeretnénk, ha boldog kutyaélete lehetne! Ezért is fogjuk folytatni a tanulást! Most egy kicsit, pár hetet pihenünk, megejtjük az elmaradt családlátogatásokat, aztán visszatérünk az iskolába, hogy még engedelmesebb kutyánk lehessen!
