Már az elején le szeretném szögezni: állatimádók vagyunk, gyerekkoromban is volt kutyánk, de egyáltalán nem tartom magam tapasztalt kutyatartónak. Lakásban ráadásul tényleg Gyömbér az eső próbálkozásunk, így biztos minden nevelési kérdésben ügyetlenek leszünk eleinte. Nem tudom biztosan azt sem, hogy hogyan kell egy kutyát szobatisztaságra nevelni, persze az interneten fellelhető összes tanácsot elolvastam már, szinte mindent ki is próbáltunk. De egyelőre még messze a siker. Igyekszem összefoglalni, hogy hol tartunk a kérdésben, és minden további hasznos tanácsot szívesen veszek!

Az első napok

A legtöbb helyen egyetértenek pár kérdésben: például, hogy a kutyapelus annyira nem jó megoldás, mert pont arra szoktatja rá a kutyát, amire nem szeretnénk: a lakásban pisilésre. Ugyanakkor szinte senki sem ajánlja, hogy a kiskutyákat a megfelelő oltások hiányában utcára vigyük, hiszen akár el is pusztulhatnak egy-egy betegségben. Vagyis kb. 1-másfél hónapig (miután hozzánk került), mi nem kockáztattunk, nem vittük le az utcára. Azt sem akartuk, hogy az egész lakás pisilős hely legyen, így maradt a pelus. Azt kell hogy mondjam, hogy kétszer, amikor láttuk, hogy éppen pisilni készül, felkaptuk, rátettük a pelusra, nagyon megdicsértük, hogy odapisilt, és már értette is. Mindig oda járt onnantól. Micsoda öröm volt!

Oltások után

A mosoly hamar az arcunkra fagyott, amikor szembesültünk azzal, hogy a kiskutyánk egyáltalán nem akarja az utcán végezni a dolgát. Úgy húzott minket haza felé, hogy végre a séta után ráállhasson a pelusra, és könnyíthessen magán. A kulcsszó a türelem. Hétvégén levittük 2-3 óránként. Aztán levittük a pelust is. Odalent nem érdekelte. Összebarátkoztunk más kutyákkal, akik előtte pisiltek. Látta, hogy ezért más kutyák dicséretet kapnak. De ő csak nem akart pisilni. Egy maratoni 3 órás séta a Margitszigeten, jó sok ivóvízzel felszerelve, meghozta a gyümölcsét: szegény már nem bírta visszatartani, és könnyített magán. Hatalmas dicséret, de még ekkor sem ment minden alkalommal. Legalább 2-3 hét telt el, mire megértette, hogy valójában azért megyünk le sétálni, hogy ő pisilhessen-kakilhasson. Újabb örömmámor, ugyan kit érdekel az, hogy egy 4-5 hónapos kiskutya nem bírja ki napközben, amikor mi 8-10 órát vagyunk távol munka miatt?

De más kiskutyák kibírják!

A környezetünkben többen is idén tavasszal fogadtak örökbe kiskutyát. És a sikerélményeink hamar csalódottsággá váltak, amikor kiderült, hogy az ő kutyusok vagy már a kezdetek-kezdete óta szobatiszta, vagy 2-3 hét alatt teljesen azzá vált. Mondogatja mindenki, hogy türelem, türelem, még Gyömbér nagyon fiatal, majd megy neki is, de mégiscsak rossz érzés, hogy hónapok óta a pisitakarításról szólnak a délutánok. Ráadásul gyanússá vált a dolog: nem biztos, hogy a délután megtalált pisi azért van, mert nem bírta visszatartani. Két dolog miatt jutottam erre a következtetésre: egyrészt a délutáni pisi már mindig teljesen meg van száradva mire hazaérünk (a pelust már elvettük előle, hogy ne higgye azt, szabad bent pisilni, tehát a járólapra pisil az előszobában), tehát nem valószínű, hogy nem sokkal érkezésünk előtt pisilne, jóval korábban kell történnie, másrészt, ha még este is elmegyünk valahova (mozi, egy sör), akár csak 1-2 órára, akkor is odapisil. Hétvégén, amikor egész nap vele vagyunk, egyáltalán nincs a lakásban pisi. Vagyis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy inkább azért pisil, mert egyedül hagytuk. Hogy ez most bosszú (állítólag nincs ilyen kutyáknál), vagy szeparációs szorongás (eleinte fokozatosan szoktattuk az egyedülléthez, és nem is volt baj az egyedül hagyással a pelusos időszakban, hamar leszokott a sírásról), esetleg magát hiszi falkavezérnek (erre is a legeleje óta figyelünk: mi megyünk ki először minden ajtón, mi eszünk először, sosem kap enni az asztalról, nem engedjük fel a fotelbe, az ágyba, nem húz a séták során, szépen jön mellettünk), egyiket sem tartom valószínűnek, így igazából fogalmam sincs miért csinálja, de mégis azt gondolom, hogy azért, mert egyedül hagytuk.

Mi lesz a megoldás?

Le kellene szidni, amikor rajtakapom. De mivel akkor pisil, amikor nem vagyunk otthon, ez nem lehetséges. Többet vigyük le sétálni? Így is azt gondolom, hogy elkényeztetjük ezen a téren: hétvégén nem ritka, hogy 4-5-ször is levisszük, ebből az egyik biztos, hogy maratoni kirándulás (Margitsziget, Római part), mégis ott van a pisi, ha egy esti mozit még beiktatunk. Hétköznap is 3 séta a minimum, reggel felkeléskor, este lefekvés előtt, munkából hazaérve, és egyik sem 5-10 perces séta: a délutáni másfél-2 órás szokott lenni, a másik kettő is 40 perc körüli. Éppen ezért várom az ötleteket, mit tehetnénk... (Nem vagyok híve az utólagos szidásnak, vagy annak, hogy a pisi után órákkal később az orrát beledörgöljem a pisibe, hiszen valószínűleg nincs is értelme.) Az biztos, hogy külön bejegyzést is megér majd, ha lesz egymás után 4-5 nap, amikor már nem kell a fertőtlenítős vízzel készenlétben állnunk.