Gyömbér, a benjikutya

Mátrai tél

2018. március 06. 10:10 - Konika

Túrázás a félméteres hóban

Gyömbér imád túrázni. Nem az a vadászkutya típus, nem megy el tőlünk 1-2 méternél messzebbre, azonban imádja velünk felfedezni a tájat. Többször voltunk már a Bükkben, vagy a Budapest környéki hegyekben, most pedig eljutottunk a Mátrába is. Pont akkor, amikor az egész országban ott volt a legnagyobb hó.

Mátraszentimrén volta szállásunk, reggel letettük ott az autót, a csomagokat, majd elindultunk gyalog az erdőn át Galyatetőre a kilátóhoz. Az egyébként összesen 3 km utat majdnem 3 órán át tartott megtenni…Nem, nem vagyunk ennyire béna túrázók, azonban a térdig érő hó, a sok helyen egyáltalán nem kitaposott turistaútvonalak jelentősen lassították a haladást, arról nem beszélve, hogy a táj olyan csodálatos volt, hogy folyton megálltunk fényképeket készíteni.

img_20180224_113747.jpg

img_20180224_110313_1.jpg

img_20180224_141424.jpg

Nem vagyok éppen hideg-barát, de be kell, hogy ismerjem, hogy rendesen felöltözve, felfelé mászva, a -10 fok sem tűnik fel, sőt, inkább melegünk volt. Gyömbér is kifejezetten élvezte a hóban rohangálást, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy fázna, ám visszafelé úton jöttek a gondok. Állandóan megállt a lábait nyalogatni – a hosszú bundájában nagy jégcsapok keletkeztek, és szerintem ez zavarta a haladásban, illetve biztos, hogy el is fáradt. Folyamatosan noszogatni kellett, hogy menjen már… Míg végül teljesen feladta: ásott magának egy kis gödröt a hóba, belekuporodott, teljesen összehúzta magát, és úgy tűnt, ő már nem jön sehova. Annyira aranyos volt, de közben meg is ijedtem: azért ilyet még nem láttam tőle, hogy a teljes megadás jelével, inkább beássa magát a hóba, akár hagyjuk is ott… Matyi felkapta, és ölben, majd később a nyakában cipelte őt. Őt, aki egyébként mióta felnőtt kutya lett, egyáltalán nem szereti, ha emelgetik, most békésen tűrte, hogy vigyük. Egyébként nem sokkal később letettük, és akkor már haza bírt jönni. Annyi bizonyos, hogy még ilyet nem láttunk tőle, és most már egészen biztos, hogy ő is képes végkimerülésig elfáradni.

Természetesen másnap, amikor az Ilona-völgyi vízeséshez túráztunk már semmi baja nem volt, ugyanolyan aktívan túrázott velünk, mint máskor.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyomberakutya.blog.hu/api/trackback/id/tr1613706472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása