Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy tervezem, hogy amikor gyerekeink lesznek, akkor is kell majd pár nyugodt nap, amikor a férjemmel csak egymásra tudunk figyelni. Nyilván lesz olyan nyaralásunk is (és abból lesz több), amikor a gyerekeinkkel megyünk, de igazán pihenni és felfrissülni talán nélkülük lehet majd igazán. Tudom, hogy sokan másképp gondolják, és sehova sem mennek a gyerekük nélkül, és a kutyások nagy többsége is azt mondja, inkább nem is megy nyaralni, ha a kutyáját nem tudja magával vinni, nekünk mégis jól esett egy kis pihenés.

A lényeg az, hogy ahova utaztunk (Balaton), oda nem lehetett kutyust vinni, de emellett én is azt éreztem, hogy mióta velünk van Gyömbér, nem tudjuk kialudni magunkat, általában éjfélkor fekszünk és 6-kor csörög az óra. Igen, 6 óra alvás bőven elég néha, mint ahogy akár 3-4 óra is egy-egy buli alkalmával. De amikor huzamosan egyfolytában ezt csinálja az ember hónapokon keresztül, az nagyon ki tud rajta ütközni. Mi is úgy éreztük, hogy kimerültünk, és ha nyaralni megyünk, akkor esetleg 8-kor kelnénk fel (8-kor! Pár éve még az is hajnalnak számított nálam!)

De arról majd talán máskor, hogy mi mivel töltöttük a nyaralást! Gyömbért a húgom levitte magával Miskolcra, a szüleimhez. Családi házba, ahol ráadásul egy életvidám 2 éves labrador, Sunny is él. (Korábban már összeismerkedett a két kutya). Gyömbérnek persze más ott az élete, hiszen a házba nem mehet be, ugyanakkor aranyélete is lehet, hiszen egész nap társasággal van, egy percre sincs egyedül. Ennek megfelelően Sunnyval folyamatosan játszottak, nyúzták egymást, én meg hiába aggódtam, mindenki megnyugtatott: valószínűleg sokkal jobban érzi magát, mint lakásba zárva. Elismerem, hogy úgy, hogy egész nap egy másik kutyával játszhat, nagyon jól érzi magát, de nem engedek abból, hogy minket tekint a falkájának, és mi velünk a legboldogabb! És boldogabb mint azok a kutyák, akik kertben élnek, de életük nagy részét egyedül, magányosan töltik.

Gyömbér hamar beilleszkedett a miskolci szokásokba, olyannyira, hogy állítólag át is vette a főnök szerepet. Rendszeresen beleevett Sunny ételébe (aki mindezt csendesen tűrte), jobban vigyázott a házra, mint Sunny, és úgy járt-kelt az udvaron, mint a saját uradalmán.

A húgom szinte minden nap küldte a fényképeket:

Gyömbér és Sunny játsszik

Gyömbér é Sunny együtt alszanak, összebújnak

Gyömbré és Sunny futkároznak, Sunny arra tanítja Gyömbért, hogy kell a vizet kipocsolni az itatótálból...

Hogy micsoda???? Itt kezdtem izgulni, hogy Gyömbér olyan új szokásokat vesz fel, amiket lakásban nem kellene kamatoztatnia, illetve elfelejt mindent, amit eddig tanítottunk neki, főleg a szobatisztaságról, hiszen most Miskolcon akkor pisil-kakil, amikor csak jól esik neki.

A következő alkalommal leírom, milyen volt újra látni őt, és hazahozni lakásba.

Szüleimnek és testvéreimnek pedig itt is köszönöm, hogy vigyáztak rá!