Egyedül, vonattal mentem le Miskolcra, és eléggé izgultam, hogy egyáltalán örül-e majd nekem Gyömbér. Szerencsére, amikor beléptem a kapun, azonnal össze-vissza ugrált, és csóválta a farkát, osztotta a puszikat! Sunny is követte őt. Imádom mindkét kutyát! A hétvégét lent töltöttem a szüleimnél, és szerencsére Matyi is utánam tudott jönni (akinek ugyanúgy örült Gyömbért), így vasárnap autóval tudtunk visszajönni Budapestre.

Miskolcon volt egy kis időnk pihenni, élvezni a kertet, a nyári hőséget, sok sört inni, és kutyázni. Meg kell adni Gyömbér és Sunny tényleg folyamatosan képesek egymással játszani, megállás nélkül rohangálni. (Sunny azért párszor már elfáradt, de nem csoda, kicsit elhízott szegény!)

Mindig körülöttünk mozogtak, legyen szó akár játékról, labdázásról, kergetőzésről. Amikor pedig kicsit elfáradtak, rám feküdtek a földön. :)

Kint sütöttünk lángost, úgyhogy tényleg történtek az események folyamatosan. Boldogan láttam, hogy Gyömbér még emlékszik a megtanult trükkökre, és a húgom arra is megtanította, hogy hozza vissza a neki eldobott botot. Már csak azért izgultam, hogy hazaérve a lakásban tanult rendre is emlékszik-e.

Az autóba nem akart beszállni, de ebből nem vontunk le következtetéseket, mert sosem akar beszállni. Utána már boldogan élvezte az utazást.

Otthon úgy tűnt, mindenre emlékszik: azonnal odament a helyére, tudta, hogy melyik szobába nincs szabad bejárása, hogy éjjel hol szokott aludni. Ráadásul az első két nap hétfőn és kedden arra mentem haza munkából (kb 9-10 óra egyedüllét), hogy nem pisilt be a lakásba!!! Örömtáncot jártam, és arra gondoltam, hogy a kertes házban megtanulta azt, hogy csak kint szabad pisilni, bent sosem!

De örömöm korai volt… szerdán és csütörtökön hiába siettem haza (kevesebbet, 8 órát volt egyedül), a szokásos helyen megint ott várt a pisi…