Gyömbér azonnal találkozott az autózás élményével, amikor elhoztuk a családjától. 2 hónapos volt, és persze sírdogált, de alapvetően jól viselte, és az út felét átaludta. Ezután legközelebb talán az első kutyaovi-látogatásunkkor szálltunk autóba. Még picike volt, így hiába próbáltam volna, ahogy írták (jutalomfalattal csalogatni, hogy egyedül szálljon be), nyilván nem sikerülhetett, mert elég magas az autónk pereme, addig nem tudott volna felugrani.

Így tehát ölben a kezemben szállt autóba, és velem utazott hátul, a hátsó ülésen. Talán azért nem ültünk előre, hogy Matyit ne zavarja a vezetésben, a csomagtartóba pedig azért nem száműztük, mert még annyira picike volt. Alapvetően úgy gondolom, hogy nincs gondja az autózással, igaz nem is ugrál örömében, ha meglátja az autót.

A mai napig nem sikerült semmivel sem rávenni, hogy magától szálljon be, még mindig ölbe kell venni. Ugyanakkor út közben nagyon nyugodtan viselkedik, leginkább pár perc után elalszik az ülésen, vagy az ölemben.

Az utóbbi 2 út óta (tehát mióta 6 hónapos), áttettük a csomagtartóba, mivel már olyan nagy lett, és ott bőven van hely. Féltem, hogy nem tetszik majd neki, előre akar ugrani, de teljesen más történt: úgy veszem észre még nyugodtabb, mint az ülésen, kényelmesen el tud nyújtózni, és talán végre már nézelődni is elkezdett a hátsó ablakon keresztül. Nagyon örülök, hogy ezzel tehát nincs gond, bár várom a pillanatot, amikor magától hajlandó lesz beugrani. Már nem bírom el! Elérte a 16 kg-ot!

Így lobog a szélben a haja: