Most már kétségtelenül beköszöntött az ősz, ami nem a kedvenc évszakom, így különösen jól esik egy kis nosztalgiázás… Annyi helyen jártunk a nyáron, és sokat meg sem említettem! A Római part és a Margitsziget mellett pedig voltunk kirándulni Kisorosziban, többször megjártuk a Kopaszi gátat (csak a hátsó részét, ahova lehet kutyát vinni) és a Nehru parkot a Dunánál. Ez utóbbi helyre elég gyakran mentünk, mivel viszonylag közel van hozzánk, és egész nagy helyen lehet a kutyának labdát/botot dobálni. Arról nem beszélve, hogy miután a kutyánkat kellően lefárasztottuk, mi is megérdemlünk egy pohár sört valamelyik új teraszos helyen. A két kedvencem az Esetleg és a Bálna Terasz, mindkettőnél hoznak vizet a kutyának, kedvesek, és persze a Duna parti panoráma utánozhatatlan.

Mindkét hely hátránya, hogy valószínűleg azt gondolják, hogy a látványt meg is kell fizetni, ugyanis még a Budapesten megszokott árakhoz képest is drágábbak egy kicsit. Csak ezért nem ülök ott minden nap, pedig amúgy szívesen tenném!

A Kopaszi hátsó részén (a Riónál) próbáltuk Gyömbért botdobálással becsalogatni a vízbe, de csak pár lépést hajlandó tenni a tappancsaival, úszni nem akar. Nagyon sajnáljuk egyébként, hogy a gondozott részről ki vannak tiltva a kutyák… Persze értem én, féltik a gyönyörű gyepet a kutyakakitól, és talán a sok kisgyerekes család sem örülne a szabadon futkározó kutyáknak. Itt viszont, ezen a hátsó, elhanyagolt részen, mi gazdik nem tudunk leülni, elnyújtózni, sehol egy kis vízparti romantikára lehetőség, annyira gazos és elhagyatott a környék… Jó lenne, ha a szép részen is lenne legalább egy lekerített kisebb rész a kutyásoknak… Régen olyan sokat jártunk oda, eldőltünk a fűben és olvastunk vagy kártyáztunk. Jó lenne, ha a kutya miatt nem kellene lemondanunk a Kopaszi gátról, pedig jelenleg ez a helyzet: idén egyszer sem voltunk a felújított részen. :(

Mondhatni, meglepődtem, hogy választ kaptam a polgármestertől. (Persze tudom, hogy ilyenkor ezeket nem ő írja, kiadja valakinek feladatba, ő pedig csak aláírja, de akkor is pozitív volt az, hogy válaszoltak a megkeresésünkre).

A válasz persze kicsit semmitmondó, hiszen pontosan tudjuk, hogy a futtató kialakítása nem megy egyik-napról a másikra (költségvetés elfogadása, közbeszerzés kiírása, pályázat lefuttatása, stb.) de éppen erre irányult a kérdés, hogy átmenetileg mi lehetne akkor a megoldás? Hogy lehetne a futtató még kb. egy éves távlati megvalósulásáig is lehetőséget teremteni a környéken élőknek a legális, szabályos kutyafuttatásra?

Erre nem kaptam választ, ezért kicsit csalódott vagyok. Ugyanakkor valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy a sorok között is kell tudni olvasni: legyünk türelmesek az önkormányzat felé, cserébe ők is türelmesek lesznek felénk, ha tiltott helyen látnak meg minket a kutyákkal.

Persze ez nincs kimondva, ténylegesen leírva, úgyhogy inkább csak álmodozásnak tűnik. Valahogy majd csak megoldjuk a sétáltatást…

Előzmény blogbejegyzés

A második hétvégén elméleti oktatást tartottak a gazdiknak, és mindent egybe vetve nagyon hasznos volt. Komoly feladat elé állítottak minket, hiszen 5 szabályt mostantól be kell tartanunk a kutyával, ha azt akarjuk, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen, ugyanakkor hallgasson is ránk.

Mindegyiknek megvan a pontos oka, miért kell alkalmazni, és a módja is, hogy megfelelően csináljuk. Ezeket részletesen nem írom le, mivel azok megfelelő végrehajtásához szükséges az oktatók segítsége, korrigálása. 

Egyelőre a póráz szabály a legnagyobb kihívás nekünk, mivel eddig csak arra próbáltunk figyelni séta közben, hogy ne húzzon minket Gyömbér, most már az a cél, hogy a vállvonalunktól egyáltalán ne lépjen előrébb séta közben. Az első nap, amikor gyakoroltunk, konkrétan a házunk előtti járdán mentünk le-fel, oda-vissza, egy kb. 15 méteres szakaszon… Nagyon nem akart leesni neki, mi a feladat. Másnap azért már eljutottunk a 30 méterre lévő parkba, na de mennyi idő alatt!?

A privát szféra szabálya teljesen új volt nekünk, de a kedvencünk lett. Ezzel nyerünk egy kis időd magunknak Matyival. Egy kis nyugalmat, amikor nem zavarhat minket Gyömbér, legyen az az esti vacsi, vagy egy filmnézés, esetleg a főzés ideje. Nagyon okos, már többször kipróbáltuk vele ezt a szabályt, és hamar megérti: lefekszik, nyugodtan elvan, minket pedig hagy pihenni. Végre! :)

A többi szabállyal nincs semmi gond, Gyömbérnek hamar leesett, mit is szeretnénk elérni vele.

Pár kép a 2. hétről, amikor már a lábhoz parancsot is elkezdtük tanulni, de az agilityt is kipróbáltuk:

Időben kicsit megcsúsztam a blogírással, így csak most jelentkezem az első kutyaiskolás élménnyel, pedig már 3 hete tart a tanfolyam!

Már nagyon vártuk, mert hiába tanítottunk Gyömbérnek sok trükköt, alapvetően arra jöttünk rá, hogy nem a trükkök számától lesz egy kutya jól nevelt. De akkor mitől? Erre várjuk a választ, és azt, hogy mielőbb boldog lehessen a kutyánk és mi is! :)

Az első két órán nagyjából arról volt szó, amiket a kutyaoviban is hallottunk már, valamint a klikker bekondicionálása történt, és az „ülj” vezényszó tanítása. A legjobb az egészben az volt, hogy Gyömbér mindkét nap úgy kifáradt, hogy utána este 8-ig aludt otthon…

De nagyon belevágtam a közepébe: a Városi Kutyák Iskolájába járunk, a Kopaszi gát mellé. Nekünk ez van a legközelebb, pozitív módszerrel tanítanak (nincs kényszerítés, erőszak), és a kutyaoviban végig nagyon szimpatikusak voltak az oktatók, így egyértelmű volt, hogy ide járunk majd iskolába is.

Az első két óra nekünk nem volt nehéz, hiszen ezekkel a feladatokkal már hónapokkal ezelőtt találkozott Gyömbér, ismeri a klikkert és az ülj vezényszót is.

Azért nem volt teljesen fenékig tejfel a dolog, mivel szombaton óriási eső volt hajnalban, és ugyan elállt az óra kezdetére, viszont a pálya egy dagonyázó lett. Nem csak a kutyák voltak nyakig sárosak, hanem mi is, ráadásul volt egy növény (nem tudom a nevét, hasonlít a toklászra, de nem az), ami Gyömbér vizes szőrébe teljesen beleragadt, és otthon másfél órás szenvedés volt kiszedni belőle. Még sosem volt ilyen benne, és mintha pillanatragasztóval ragasztották volna a hosszú szőrébe. Csipesszel, kézzel, körömmel mindennel próbáltam kiszedni, csomóstól jött a szőre is, végül csak a folyamatosan engedett zuhany segített. De úgy is fél kézzel a zuhanyt fogtam, fél kézzel a körmömmel próbáltam kikaparni a szőréből a gyomot, a testemmel pedig őt próbáltam visszatartani, mert hát szegénynek ugyancsak elfogyott a türelme… Utána mindketten aludtunk.

A sulinak is szóltam, és kedvesek voltak, átfésülték az egész pályát, pedig valószínűleg az eső és a kutya vizes szőre okozta a problémát.

Ezeket szedtem ki belőle (csak egy része, a többi a wc-ben végezte)

Már többször írtam, hogy ha Miskolcra megyünk, Gyömbért mindig visszük magunkkal a szüleimhez - ahol be sem teheti a lábát a házba, viszont a kertben ott van társaságnak Sunny, a neveletlen labradorlány.

Mostanában (gondolom, amióta Gyömbér kamaszodik, és már nem szorul rá az anyáskodásra), szoktak veszekedni. Ezeket én kisebb dominanciaharcnak látom, de nem komolynak: kicsit ugrálnak és morognak egymásra. Aztán persze szent a béke, és így alszanak a teraszon, mint a legjobb barátok. :)

Annak idején, még régebben szó volt arról, hogy majd az Illatos útról mentünk meg egy kiskutyát. Aztán persze a Facebookon megláttuk Gyömbért, aki ugyan még nem került menhelyre, de talált, mentett kiskutya volt, beleszerettünk, és elhoztuk a megmentőjétől. Így mi is úgy érezzük, hogy mentett, örökbefogadott kutyánk van, még ha nem is hivatalos menhelyről vagy az Illatos útról.

Az Örökbefogadott állatok napján is jártam már korábban, és mindig élveztem a sok kutya közelségét, hogy vannak jó programok, köztük a keverékkutyák szépségversenye is! Gyömbérrel is kinéztünk idén, igaz, hogy csak egy rövid időre, mert mennünk kellett tovább, így a szépségversenyre nem is neveztünk, de azért jól éreztük magunkat!

Jó sok kutyával ismerkedhetett így a kis kamaszunk, és persze azonnal mindenkivel játszani szeretett volna. A sátrak közül az egyik kutyaeledelt forgalmazó cégnél álltunk meg, hogy érdeklődjünk, milyen tápot ajánlanának Gyömbérnek, mivel sajnos az utóbbi időben állandóan lágyat kakil. (Nem megy a hasa, annyira nem híg, de annyira igen, hogy képtelenség szépen felszedni az utcáról, és ráadásul állítólag így a bűzmirigyeivel is lehet majd gond). A lényeg, hogy kaptunk pár tanácsot, kicsit izgulok is, hogy talán csirkeallergiája lehet, vagy csak kényes a gyomra, de majd kipróbálunk új tápokat. Kaptunk itt is egy adagot ajándékba, igaz egy étkezéstől még nem derül ki, jó-e ez a táp.

Beszéltünk egy állatorvossal is, aki szintén azt tanácsolta, hogy próbáljunk ki több tápot, de csak kb. 2-2 hetente váltsunk, akkor tud kiürülni az előző. Más a nyers húsokra esküszik… Arra még nem visz rá a lélek, túl körülményesnek érzem a beszerzését és a tárolását… Majd meglátjuk később.

A lényeg, hogy jól éreztük magunkat, az idő is tökéletes volt. Az egyetlen negatívum talán az operett. Csak Gyömbér véleményét osztom meg: olyan hangos és zavaró volt ez a típusú zene, hogy a kiskutyám majd megőrült, fetrengett a fűben és próbált a föld alá bújni! Legközelebb talán valamilyen lágy és halk jazz vagy akusztikus zene is elég lenne, gondolva a kutyák érzékeny fülére! :)

Sajnos képeket nem készítettünk, de az Illatos út Facebook oldalán találhattok több megosztott albumot is:

https://www.facebook.com/ebtelep?fref=ts

Kihasználtuk az utolsó forró augusztusi hétvégét, és elmentünk a Tavirózsa Kempingbe, Délegyházára, amiről már nagyon sok kutyás ismerőstől hallottunk. Kicsit hosszú az út – legalábbis 40 fokban 1 óra autókázás soknak tűnik, hiszen a Velencei tóra is hamarabb megérkezünk – de szerencsére Gyömbér bírja a kocsikázást.

A hely nagyon szimpatikus volt, már a bejáratnál üdvözölték a kutyusokat, nem csak a gazdikat. Aztán, mivel először voltunk, körbe is vezettek minket, megmutatták pontosan melyik partszakaszon lehet a kutyákkal fürdeni, mit merre találunk.

Rengetegen voltak! Nem tudom, de legalább 30-40 kutyára tippelek, és mindenki a vízben volt! Mindenkit, kivéve Gyömbért, mert őt úgy kellett becsalogatni magunk után. Most már biztos vagyok benne: nem szeret úszni! Hiába van körülötte a sok kutyus, hiába vagyunk mi is a vízben, összesen egyszer sikerült neki hatalmasakat csapkodva eljutnia Matyiig, majd kétségbeesetten a nyakába ugrani! :)

Persze ettől még jól érezte magát, mert volt sok másik kutya, akikkel a parton futkározhatott, illetve frizbiztünk is vele. Van egy büfé is, tehát tényleg jó körülmények vannak a kempingben, ennek ellenére egy ici-picit sokalltam a belépőt: nekem Matyival 1.000-1.000 Ft, a kutyának 500.

Rendezett és tiszta volt a part, kutyakakigyűjtő-zacsik is voltak kint, mégis úgy éreztem, hogy drága. A Balatonon elég sok strandot kipróbáltunk idén (Révfülöp, Badacsony, stb.), ahol még szebbek és rendezettebbek voltak a körülmények, és csak 400-700 Ft volt a felnőtt belépő. Tehát nem a kutyáért sajnálom az 500-at, hanem a felnőtt belépőért az ezrest, hiszen ez mégsem a Balaton, és mégsem annyira kiépített, mint az ottani fizetős strandok.

Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, és jövőre is biztos elnézünk majd egyszer-kétszer.

Egy korábbi bejegyzésben részletesen írtam arról, hogy aláírásokat gyűjtöttünk a környék kutyásaival, mivel egy kutyafuttatót szeretnénk a Ferenc térre. Itt, ezen a környéken nagyon sok a kutyás, még sincs futtató, ami eléggé megnehezíti a négylábúak életét. Örültünk, mert ígéretet kaptunk egy futtatóra, ha nem is a Ferenc téren, de a közelében egy üresen álló telken. Csakhogy még nincs kész a futtató, és hírünk sincs róla, mikor lesz meg!

Hogy a dolog még egyszerűbb legyen, augusztus 1-től egy szigorú rendelet is érvénybe lépett: kutyát csak pórázon lehet sétáltatni. Elengedni csak a kijelölt futtatóban lehet.

Hogy is van ez? Én pórázra veszem a kutyust, amíg elérünk a futtatóba, ahol futkározhat…. Hoppá! Nincs futtató. Szóval a lakásban tartott állatok, akikre családtagként tekintünk, mert már nem a falusi környezetben, haszonállatként tartjuk őket, napjuk nagy részét kis lakásokban bezárva töltik, és amikor lemehetnének, hogy átmozgassák a tagjaikat, akkor maradjanak pórázon. … …. ....

Nyilván vannak páran, akik félnek a kutyáktól, nem szeretik az állatokat, és rendszeresen bejárnak panaszkodni az önkormányzathoz, de ezzel nem értek el semmit:

• nem lesz kevesebb kutya a kerületben
• nem fognak kevésbé ugatni, hangoskodni az ebek
• nem szűnik meg a kutyakaki probléma, hiszen ahhoz mindegy, hogy pórázon vagy szabadon van a blöki.

Viszont:

• a kutyák még nyugtalanabbak lehetnek a mozgáshiánytól
• a gazdik is idegesebbek, hogy lassan már csak a négy fal között lehetnek a kutyáik
• egyes fajták agresszívvé válhatnak a póráztól.

Szóval nyugtalankodhatunk, titokban, éjszaka sétáltatunk, és menekülünk a közterület-felügyelőktől, mert már messziről kiabálják, hogy 200.000 Ft-ra büntethetnek minket, ha meglátják póráz nélkül a kutyánkat.

Ideje újabb levéllel megkeresni az önkormányzatot, hogy a kutyafuttatóról érdeklődjünk…

Mivel kiskutyánkból egy ugri-bugri lett, ráadásul mi futni sem bírunk vele akkora tempóban, amitől lefáradna, úgy gondoltuk, megtanítjuk frizbizni. Nagyon az alapoknál vagyunk, így egyelőre 15 dobásból talán egyszer sikerült elkapnia a frizbit a levegőben, de láthatóan élvezi a játékot. Nem tudjuk, hogy lehet megtanítani arra, hogy eleve messzebbről várja a frizbit, vagy hogy még dobás előtt elkezdjen futni érte...

Utána olvasunk, és igyekszünk fejlődni! Addig itt egy kis videó az első próbálkozásokról.

Korábban büszkén írtam, hogy Gyömbér nem ugrál. Nos, egy ideje ez nem igazán mondható el róla. Nem tudom, talán eltanulta egy másik kutyától, de kis korában sosem ugra-bugrált. Most meg egyfolytában azt teszi.

Ugrál, ha hazajövünk, ugrál, ha sétálni indulunk, ugrál, ha enni kap, ugrál, ha minket lát enni, ugrál, ha valaki meg akarja simogatni, ugrál, ha leülünk egy kávézóban, stb.

Már próbáltunk mindent: rászólunk, tiltjuk. Elfordulunk, nem veszünk róla tudomást. Előrelépünk felé. Csak akkor, ha lenyugszik és ül, akkor foglalkozunk vele. De egyelőre hasztalan, az ugrálás folytatódik.

Várjuk a szeptemberi sulit!